Vajon milyen idő lesz holnap? Ezzel a kérdéssel készültünk a szombatra. Ha szombat, akkor Dáriusz. Dáriusz egy oroszlán. Na jó, nem igazi. Egy maine coon. De mindenki tudja, aki ismeri a fajtát, hogy igazából inkább békés oroszlán 🙂

Szerencsénk volt: szép, napos szombatra ébredtünk. Összeszedtük a gépeket, obikat, és minden macskáról szerzett ismeretünket, amiket gondosan rendszereztünk a fejünkben.

 Miután megtaláltuk a lépcsőházat, és még a csengőt is sikerült megnyomni, gyorsan a bejárati ajtó előtt találtuk magunkat. Dóri és Rafi nyitott ajtót, mint jó lakájok. Dáriusz király még a szobában készítette toalettjét. 

 

Mikor végre beléptünk a szobába, az első pillanatban minden felkészültségünk ellenére meglepődtünk, milyen tiszteletparancsoló méretekkel rendelkezik Dáriusz. Amilyen királyi a megjelenése, pont olyan közvetlen és kedves jellem.

Rövid akklimatizálódás (hívjuk nyugodtan egy finom kávénak 🙂 ) után, amire mondanom sem kell, nem a macskának volt szüksége – hanem az őszinte csodálatból kellett nekünk egy kicsit gyakorlatiasabb pozícióba helyezkednünk -, átadtuk magunkat a cicus megörökítésének.

Jó hangulatban telt a fotózás, mindenki kivette a részét Dáriusz meggyőzéséből, aki ritkán gondolta ugyanazt, mint amit mi. Ő más hátteret látott jónak, és magasnak találta a szekrény tetejét is kora délelőtt. Az irányított foglalkozásoknak is a hétköznapokon a helye, a hétvége a lustálkodásé – gondolta, és tudatta is velünk időről időre.

Végül neki lett igaza. Ő diktált, mi alkalmazkodtunk, mint jó alattvalók. Így nagylelkűen megmutatta nekünk, milyen egy játékos majdnem felnőtt macska; hogy milyen lenne, ha mérges lenne; és hogy hogyan abszolválja a nyugodt, kiegyensúlyozott királyi mindennapokat.

Köszönjük, jó volt Veletek! 🙂

 

Megosztás: