Késő őszi igen

Izgi! Első közös projekt. Annamari és Misi esküvője. Egy nagyon fontos állomás, valaminek a kezdete. Ezzel az analógiával vált emblematikussá számunkra ez az esküvő, amelyik nekünk is egy közös út kezdetét jelentette.

És hogy minden hozzáállás kérdése, ezen a napon is bebizonyosodott: tudtunk örülni a borús időnek. Ugyanis kellőképpen tartottunk az esőtől.

A készülődés és öltözködés színhelye volt az első, ahol találkoztunk Annamarival, a leendő arával. Nagy volt a készülődés a lányos háznál, sürgés-forgás, de semmi kapkodás, bár a fodrász kicsit több időt szakított ki a tortából, mint amennyi járt volna neki. Sebaj, amennyit vesztettünk a vámon, nyertünk is a réven. Minden időre elkészült.

Most már csak Misit vártuk, aki kikéri a leányt.

Misi frissen, üdén érkezett. Egy nagy fekete dobozból előkapott egy fúrót, és nekilátott eltávolítani a lakatot a kapuról, ami elválasztotta élete leendő párjától. Vidám és felettébb vicces pillanatoknak lehettünk tanúi, és ez megadta a borús idő ellenére is az aznapi nagyon jó hangulatot.

Miután az örömanya rábízta élete nagy kincsét a leendő férjre, egy kicsit prózaibb vizekre eveztünk. Nekiláttunk a kreatív fotózásnak. Fény híján mi képviseltük a Napot (nem titok, elárulhatjuk, hogy ezt vakuval oldottuk meg), utólagos engedélyével; a hűvös ellenére megóvtuk a párt a teljes kihűléstől: csak a cipőjüktől kellett megválniuk néhány percre, és mi igyekeztünk szórakoztatók maradni, hogy a fotózás is egy jó emlék maradjon erről a csodálatos, de egyébként fárasztó napról.

Majd a templomi esküvő következett. Láthatatlan tényezőként mozogtunk a templomban, hogy ne zavarjuk meg a meghitt hangulatot, de megőrizzünk minden fontos momentumot.

Isten színe előtt megköttetett a frigy. Irány a lagzi!

Hangulatos terem, fények, zene. Minden, ami megalapozza a tökéletes vacsorát. A vőfély egész este elszórakoztatta a társaságot, volt vidámság, finom ételek, zene, tánc, jó hangulat és boldogság.

Igazán szívmelengető nap volt a hideg ellenére…